Damaszk Acélok

A damaszk acélok híresek a belső szerkezetükről. A pengéik két, vagy három fajta acélból, rétegelt eljárással készülnek. A rétegek mereven kapcsolódnak, egymáshoz és a legtöbb esetben heggesztési módszerrel állnak ösze. A damaszk késeket 30-500 réteggel gyártják. Különböző acélok párosításával érik el, hogy felhasználják az acélok legjobb tulajdonságait. Sokszor magas széntartalmú acélt kombinálnak lágy, alacsony szén-dioxid tartalmú acéllal. Az így kapott penge jellegzetes keménysége, a kopásállósága, valamint a töréssel szembeni ellenállása a fő erénye. A damaszkból készített pengének a felszínén jellegzetes gyönyörű mintázatlátható, melyek lehetnek: felhő, örvény, eső csepp,  sráf, mozaik. Minden minta egyedi, nehéz két ugyanolyan penge mintázatú damaszk kést találni. A damaszk kés luxus érzést eredményez.

Mintázat kiemelése maratással:
A damaszkolással készült pengéken, a mintázatot a csiszolt felületen savval történő maratásával tették láthatóvá. A maratási kísérletei során felmerült a kérdés, hogy mik voltak a középkorban ismert és használt savtípusok.

A („vitriol” H2SO4) Kénsav: már az ókorban is használatos volt főleg Európában. A salétromsav (HNO3) a középkorban ismert lehetett, úgy mint a kénsav. Mindkét sav beazonosítását Abu Musa Jabir ibn Ḥayyan ( Kr. u. 721 –815. ), az Iránból származó tudóshoz szokás kötni. A műveiben találkozhatunk   kémiai technológiák megfogalmazásával. A lepárlás, kristályosítás, elgőzölés, pörkölés hozzá fűződik. Munkássága megmutatkozik abban is, hogy a kénsav és a salétromsav mellett, további felfedezése a sósav (HCl), borkősav (C4H6O6), citromsav (C6H8O7)Ő adta meg a receptjét, az aranyat oldó „királyvíz” (aqua regia) receptjét. A "királyvizet" előállítása: kénsavban oldott szalmiáksó, ammóniasó (salammoniacum, NH4Cl).

Az ecetsav (CH3COOH): Ez a sav, az ókorban és a középkorban is igen közismert volt. Az orvoslásban is használták, pl.: fogfájás ellen. Vérzés megállítására és sebek fertőtlenítésére használták.  A gasztronómiában élelmiszerek ízesítése , befőzése és tartósítása volt vele a cél.

A csersavról (C14H10O9+ 2H2O): Teophilus Presbyter (kb. 1070 –1125) De diversibus artibus című műből olvashatjuk. Egy tintakészítési receptben szereplő növény, a Ligna Spinarum-ot, egy tüskés fafajtát jelöl, aminek a kérgében magas a csersavtartalom.

A „rozsdaátalakítóként” is ismert foszforsav (H3PO4): (A barna rozsdát (Fe2O3) átalakítja fekete ferrofoszfáttá (FePO4). Ezek a természetben nem található meg, de sói gyakoriak. Erős oxidálószer!!!!!!  / A foszfort a salétromsav foszforsavvá alakítja. /